Valóság
Valóság
Távolba révedő tekintetem szinte hallja a világ zaját,
ahogy a szél fújja a száraz levelet és borzolja a szalmát.
A patak csobogását, a tiszta ékes tájon,
hallom… hallom, de sajnos nem látom.
Ahogy a zöldellő erdő közepi tisztásnak,
végtelen tengerén széles e világnak,
megtörik a nap éltető sugara, s látni véljük,
mit látnunk kéne, de ez csupán egy álom képe.
A valóság sokkal gyötrőbb az álomnál,
ahogy a füstöt okádja magából megannyi gyár.
Az ember, amerre jár kéznyomát hagyja maga után,
szemét, pusztítás, rombolás s mindezt csak nézzük bután.
Barna iszapos, folyók s tavak maradnak,
kivágott erdők, elpusztult állatok tetemei siratnak.
Miért tesszük magunkat a sírba a profitért?
Mit ér a vagyon, ha nem lehet élni a holnapért?
2014. 01. 18.