Óda a reményhez

2014.02.18 19:36

Óda a reményhez

 

 

Elfelejtett, játékos, csalfa, vak remény,
miért vagy Te ily’ illékony égi tünemény?
Ki hívott? Ki kért meg, hogy bátorítsd a lelket?!
Sokkal könnyebb lenne nélküled látni a valós helyzetet!

 

Eltünedező, ragyogó csoda vagy Te, nem más!
Te vagy, ki megannyi erős szívnek mély sírgödröt ás!
Nem vagy Te már, csak kósza varázs,
kivel karöltve jár testvére a Csalódás.

 

Különbek vagytok, gondolja a naív ember,
egyik kizárja a másikat, ez nem fair!
Kéz a kézben jártok, ámítotok, csábítotok,
s csak összetört szivek és pusztaság marad utánatok!

 

2014. 02. 15.