Női sors
Női sors
Kétes hangulat, keserédes kora tavaszi vágy,
ilyen időben van, hogy nem enged el az ágy.
Elkívánkozik a lélek, oda hol már vége a télnek,
társaságba, szerelembe, forró trópusi ölelésbe.
Tüzes ölelésbe burkolózna a forró homokon,
melyet a hűs tenger csókol lágyan homlokon.
Bele fulladna a szerelem tengerébe a lélek,
csak, hogy azt mondhassa: „Végre újra élek!”
Büszkeség, mely mondatja, hogy nincs szükség,
férfira a boldogsághoz, mily szörnyű kevélység.
A nőnek szüksége van egy hű szeretőre,
mely magasztra emeli és térdre borul előtte.
Kell a becsülés, a vágy, melyet iránta táplál,
akkor nő a nő, ha tudja benne a férfi álmot talál.
Megfoghatatlan égi tüneményt, féltett egyént,
kinek elvesztése minden elképzelhető kínt felért.
Hiába a biztonság, ha nincs a kapcsolatban erő,
ha kényszerít az élet, hogy szolga légy, ne nő.
Fiatal elgyötört asszony, kire még megannyi csoda várt,
feladta már, mert régen lerombolták ezt a büszke várt.
Könnyű a férfinek, néhány szóval szolgájává tehet,
mert könnyen törhető a szerelmes asszonyi lélek…
Aztán mást keres! Elküldi összetört asszonyát,
mert csak a büszke nő az, amelyet szíve meg lát.
Erős az asszonyi lélek és nem adja fel némán,
felvértezi magát újra és nővé érik megújulván,
új férfivel, aki talán hagyja annak is maradni,
de sajnos az ilyen férfit nem garantálhatja semmi.
2014. 02. 11.