Minden csoda 3 napig tart
Minden csoda 3 napig tart
Vége a játéknak, s a végtelen éjszakáknak,
önfeledt, boldog csacsogásnak, s kacagásnak.
Túl csordult, az érzelem, a jókedv, s a remény,
de mi lett belőle? Egy szív, mely végtelen kemény.
Elfordultunk a játéktól, bele nyúltunk a valóságba,
s lám, ez a kínzó hallgatás, lett szörnyű hozománya.
Nem lesz ebből soha, jobb, ha így folytatjuk,
nem lesz megtartva áhított találkozásunk.
Oly’ sokat beszéltünk róla, már leült az izgalom pora.
Talán, kevés már a virtualitás a sok édes álomra,
de messze még az áhított forró nyár és találkozás,
maga a csönd az, ami ennek mély sírgödröt ás…
Kétségek gyötrik reménykedő, áhító lelkemet,
sajnálom, ha elvesztegettem megtisztelő figyelmedet.
Kivétel vagy, ami megerősítette játékba vetett hitemet,
nem is a játék, a szavad volt nekem a kikelet.
Ősz hullott a kapcsolatunkra,
most amikor a tavasznak lenne időszaka.
Nem nyílik ki már egymásra szívünk ablaka,
s bezáródik lassanként értelmünk ajtaja.
Csak tartana ki addig, hogy beteljen a karika,
s újult erővel törhetne ránk, érdeklőségünk hintaja,
mikor meglátjuk egymást, s szintet lép a kapcsolat,
akkor már barátságot sejtetne a valós lenyomat.
Nem csak egykori virtuális légyottokat.
2014. 02. 13.