Kétség, s harag
Kétség, s harag
Sírni a semmiért olyan, mint nevetni a holtan,
mégis megtesszük és csak állunk zavarodottan.
Nem bírjuk magunkban tartani az olcsó könnyet,
mint mikor senki sem vett meg egy könyvet.
Gyász, s bánat tombol bennünk a semmiért,
pedig senkinek sem jó, ha fáj a lét.
Olcsó vigasz, kegyetlen kacaj,
nem rosszabbak ezek, mint egy sáska raj.
Bárcsak értenéd, mit teszel,
bár tudnád hová leszel…
Minden percben elveszel,
s önmagad az, kit komolyan nem veszel.
Mindenki véleménye számít,
csak nem tudod ki, mikor ámít.
Nem nézed semmibe, ki őszinte,
s elveszted hited, a gerincbe.
Nem marad már csupán a sötétség,
véget ér minden fény, mi érted ég.
Remény, s harag elmúlik köztünk lassan,
nem marad már víz sem, hogy lelkünk kimossam.
2014. 03. 05.