Harcos hercegnő
Harcos hercegnő
Elvarázsol, e világ, melybe mindenki belát,
elkárhoztat a tudat, hogy ami volt ott is marad.
Nem lépsz tovább, ha valami már nem jó,
maradsz és várod, hogy felolvadjon a béklyó.
A láncaid soha el nem tűnnek maguktól,
tenni kell, változtatni, elvetni azt magunktól.
Mind ehhez kezdetnek egy gondolat jó,
de legyen foganatja, ne várj csodát a holnaptól.
Legyen benned erő, gyűjtsd magadba,
a jót, s a rosszat, hogy bevethesd a harcba.
Légy’ Te a harcos hercegnő,
kinek nyomán megreped a kő.
Fogd a fegyvered, elmédet vértezd,
hogy az ostobák ellen nehogy elvérezz.
Kitartás, erő és oly’ szent akarat,
az, mely minden diadalt learat.
Sajnálkozásból nem lehet büszke várat építeni,
tenni kell, tenni s továbbra is csak örökké tenni!
Nem szabad önmagaddal semmi rosszat elhitetni,
csak Te vagy az, aki meg tudja ezt cselekedni.
Felszegett állal járj, s ne felejts el, mosolyogni,
akkor se, ha valaki csak is sírva akar téged látni.
Akkor legyen, mosolyod a legszebb,
s meg látod, ez még egy kardnál is sokkal élesebb.
Ne hagyd, hogy eltiporjanak, sehonnai vadidegenek,
húzd ki magad és meglátod az élet mily’ gyorsan pereg.
Láthatod, mit ők elbújva, roskadva, hátba támadva nem,
az élet egy sanyarú verem, de egyenes háttal kilátni a peremen.
2014.02.02.