Feltétlenül

2018.04.06 18:15

Feltétlenül

    Forró nyári éjszaka volt. A csillagok fényesen ragyogtak az égbolt sötét takaróján, a telihold szinte nappali fényességbe borította a tájat. Forró szellő simogatta végig a testemet, ahogy a puha fűben fekve bámultam az eget. Gyönyörű éjszaka. Mint oly sokszor már életemben elkóboroltam az otthon egyhangúságából egy szebb, természetesebb és nyugodtabb világba. Még gyermekkoromban találtam ezt a helyet, amikor majdnem eltévedtem a sűrű erdőben, a városon túl. Gyönyörű füves tisztás egy csörgedező patakkal a közepén, mintha csak egy álomban lennék. Soha senki sem jár erre, mert elég mélyen van az erdő szívében, legalábbis eddig még senkivel sem kellett megosztanom ezt a csodát. Mindig is furcsa volt nekem, hogy egy ilyen gyönyörű hely miért nincs folyton tele emberekkel, de talán pont ez a szépsége… ez a hely csak az enyém. Az enyém és a természeté.

    Mindig is imádtam itt lenni, egyedül távol a világ zajától. Csak egy lenge fehér nyári ruha van rajtam és hozzá illő fehér bugyi, még csak melltartó se. Egyrészt nincs is rá szükségem, másrészt egy ilyen kései órán ugyan kinek öltözzek ki? Izgató volt ez az érzés. Ahogy a forró nyári szellő cirógatta a testemet, a patak halk morajlása suttogott bókokat a fülembe és a puha fűszálak csiklandozták minden egyes porcikámat. Átnedvesedtem. Nem bírtam megállni most sem, mint már annyiszor máskor most is magamhoz nyúltam. Kéjesen haraptam az ajkam, az egyik kezemet a bugyimba csúsztattam a másikkal a bal mellem masszírozgattam. Megszűnt körülöttem a világ.

    Hangosan nyögve sodródtam az élvezet tengerén, már majdnem a tetőpontra értem, amikor is… valami neszt hallottam. Mintha valaki járna az erdőben. Ezek nem a szokásos hangok. Megijedtem, ennyire talán még soha sem féltem. A béke szigete egyik pillanatról a másikra a földi pokollá vált, valaki figyel az erdőből, ki tudja ki? Ki tudja, mit akar és miért pont most? Bántani fog? Annyi rémhírt hallani mostanában, milyen ostoba vagyok, hogy ilyenkor éjnek évadján egyedül mászkálok és már elbújni se tudok, hallott mindent tudja, hogy itt vagyok. Olyan hevesen vert a szívem, hogy minden egyes dobbanása, szinte megsüketített, kezdtem pánikba esni, az ájulás kerülgetett.

    Mintha szólt volna valaki... nem tudom…

- Héj, van ott valaki? – ezt most hallottam. Férfihang egyértelműen, de mozdulni sem tudtam, csak ültem a fűben és meredten bámultam a hang irányába, lefagytam, tudtam, hogy ez már a vég… majd kilépett az erdőből. Magas volt, erős testalkatú, ennyit vettem ki eddig… majd megcsillant valami. Egyenruha? Egy rendőr volt. A szívdobogásom kezdett alább hagyni, de a pihegésem nem csitult. A mellkasom erőteljesen járt fel s alá, az előző kéjtől gyöngyöző verejtékcseppjeim ékkövekként csillogtak szabad mellkasomon a hold ezüst fényében. A férfi közeledett felém, éreztem, hogy a puncim egyre erőteljesebben lüktet, követeli a folytatást, követel valamit… de nem egészen tudom, hogy mit. Viszont eszményi erővel járja át az egész testemet a lüktetés.

– Mit csinálsz te ide kint egyedül? Jól vagy? Bántott valaki? - A hangjában aggódás érződött, de fel sem fogtam. Szembe ért velem. Sármos volt, sűrű fekete haja és megnyugtató nagy barna szemei voltak, melyek úgy pillantottak rám, mintha a béke leplével takarták volna be a lelkem. Megszólalni nem tudtam, de olyan dolgot tettem, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Hirtelen felálltam átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Ő pedig viszonozta a csókomat.

    A forró nedvesség átütött a fehérneműmön és cérnavékonyan csordogált végig a combomon. Kezdem megérteni, mit követel tőlem a puncim… Őt! Nem tudom ki ő, nem tudom miért, lehet, hogy csak az adrenalin, hisz a nevét sem tudom, de éreztem, hogy ő kell nekem. Egy másodpercre sem hagytuk abba a csókolózást, a levegő egyre fülledtebb lett körülöttünk, éreztem a nadrágján keresztül meredező péniszét. Meg akartam fogni. A nadrágon keresztül óvatosan oda csúsztattam a kezem, felnyösszent, majd megragadta azt és mélyen a szemembe nézett.

- Egészen biztos vagy te ebben? – kérdezte határozottan, én még mindig nem tudtam szólni, így csak szégyenlősen bólintottam egyet, majd újra szenvedélyes csókban forrt össze az ajkunk.

    Nem bírtam megállni, megfogtam. Elképesztően kemény volt és nagyon nagynak éreztem. A szívem majd kiugrott a helyéről, még soha sem éreztem ekkora izgalmat, szinte lángolt a szeméremtestem olyan forró volt… és ő is megérintett. Végig simította a nyakamat, bele remegtem az érintésébe. Kéjesen sóhajtottam fel, ahogy a keze a mellkasomon végig simítva a melleimen állapodott meg. Szemmel láthatóan és érezhetően tetszett neki a reakcióm, a pénisze egyre keményebb lett és szinte lüktetett. Mohón vetette magát a nyakamba, szenvedélyesen csókolgatta és nyalogatta, miközben hevesen markolászta kerek feszes melleimet és csipkedte gyengéden meredező mellbimbóimat, nem telt bele sok idő, hamar a szájával is folytatta a kényeztetést. Majd hátrált egy lépést, az arca vörös volt, zavarban volt ő is és én is. Izgattam őt. Gyengéden megfogta a ruhám spagettipántjait, majd letolta őket a vállamról.

    A könnyű nyári ruha olyan gyorsan hullott a földre, mintha soha nem is lett volna rajtam. Elismerő pillantásokkal méregetett, szinte már kezdtem zavarba jönni és takartam volna el magam, de megragadta a kezeimet.

- Ne – mondta – gyönyörű vagy, mint egy angyal. – suttogta, majd a puha fűbe fektetett forró csókokkal kikövezve az utat az elkerülhetetlenhez. Mohón vetette magát a már fedetlen melleimre, hosszam elidőzött a mellbimbóimmal. Nyalogatta, szívogatta őket, azt hiszem már ettől is elmentem. Meglepetten nézett fel rám, én fülig pirulva pihegtem alatta, elvigyorodott, majd végig simította a hasfalamat. Olyan fehér volt a bőröm a kezéhez képest, annyira izgató volt. A bugyimig meg sem állt, de nem nyúlt be. Még nem. Fehérneműn keresztül cirógatott, érezte, ahogy a bugyim, tocsog a nedvességtől. Egy darabig csak cirógatott, majd óvatosan masszírozgatni kezdett. Majd bele őrültem a vágyba és a gyönyörbe, minden olyan új volt és olyan izgató, annyira jól csinálta. Érezni akartam őt, mindennél jobban. Ezt megérezhette, mert elkezdte lehúzni a bugyimat, egy pillanatra kijózanodtam és megijedtem, hogy mit is csinálok, hiszen a nevét sem tudom, megragadtam a kezeit és felültem. Kissé rémültem pihegve nyögtem ki az első szavakat.

- Várj! – meglepődött, de megállt – hiszen még a nevedet sem tudom. – megkönnyebbülve elmosolyodott.

- A nevem Andy, téged, hogy hívnak angyalom? – kérdezte őszinte kíváncsisággal a hangjában.

- Sarah… Sarah Parker – makogtam, majd képzeletben fejbe vágtam magam, én hülye kiadtam a teljes nevem egy rendőrnek, biztos megtalál majd így később, ha akar.. ennyi erővel névjegykártyát is adhatnék egyből. Hülye, hülye Sarah. Ő csak mosolygott, majd elkezdte lehámozni magáról az egyenruhát. Először a kidolgozott izmos felső testét láttam meg és teljesen elakadt a szavam ismét, sőt még a levegő is belém szorult.

- Örvendek Sarah Parker – mosolygott, amikor már a boxerét csúsztatta le magáról és te jó isten ez nagyobb, mint hittem! Hova fog ez beférni? Még csak vibrátort se próbáltam soha.

    Túl sok gondolat cikázott az agyamon, de megint minden megszakadt, amikor éhes ajkait az ajkaimra tapasztotta és a hüvelyem lüktetni kezdett. Akarta, érezni akarta, mindennél jobban. Teljes egészében magamban akarom érezni őt és azt a hatalmas szerszámát. Visszacsókoltam.

- Én is örvendek – suttogtam és hagytam, hogy lecsúsztassa a bugyimat. Szenvedélyesen végig csókolta minden egyes porcikámat, ameddig a lágyékomhoz nem ért. Minden elsötétült, a világ elnémult és csak a gyönyör maradt, ahogy a forró puha nyelve körkörösen masszírozgatta a csiklómat, óvatosan szívogatta, játszott vele, ennél jobbat még soha sem éreztem, közben a mutató és a középső ujjaival masszírozgatni kezdte a hüvelybemenetem, de gondosan ügyelve rá, hogy be ne hatoljon. Ott akart először érezni és én is úgy akartam, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. Alig néhány perc telt el csupán, de legalább három alkalommal elélveztem, amikor abbahagyta, szinte kétségbe esetten kaptam utána, mert nem volt elég, még akartam, örökké akartam, de csitítólag rám mosolygott és megcsókolt, majd hozzám ért… életemben először.

    Éreztem, ahogy a farkát először a csiklómhoz dörgöli, majd lejjebb csúszik és óvatosan elkezdi becsúsztatni. Kicsit fájt, de sokkal nagyobb volt az élvezet és az élmény. Ahogy az a hatalmas, kemény pénisz teljesen kitölti minden egyes porcikámban éreztem a lüktetését… eszményi volt. Ahogy hatolt befelé felnyösszent.

- Édes istenem… hogy te milyen szűk vagy – pihegte hitetlenkedve és egyre mélyebbre hatolt. Hirtelen nem tudtam, hogy ez jó vagy rossz dolog-e, de folytatta – de csodálatos vagy. – nyöszörögte és megcsókolt, majd egy hirtelenebb lökéssel teljesen bennem termett. Hangosan felnyösszentem a sokktól, de rettenetesen élveztem. Először lassan tett magáévá úgy, hogy minden porcikám bele remegett, de szépen lassan, ahogy erősödött a tempó úgy éreztem ebbe már a világ is bele remeg. Nem is gondolkoztam, nem is érdekelt semmi a világon, csak Andy és a hatalmas, kőkemény pénisze, bennem… először az életben. A ragyogó csillagok alatt, a patak csobogása közepette, ahogy a forró szellő cirógatott minket és a tücskök ciripeltek. Lehet, nem ismerem őt, de szebbet elképzelni se tudtam volna az első alkalomra. A rejtekhelyemen, egy állati pasival, egy istenit szeretkezni. Mi kell még? Éreztem, ahogy minden egyes lökéssel egyre közeledek a csúcshoz, egyre hevesebben tocsogott a puncim és mind a ketten egységesen nyöszörögtünk és remegtünk a gyönyörtől, amit egymásnak okoztunk. Egyszer csak valami felrobbant… bennem. Egy hatalmas robbanás, a testem megfeszült, a puncim szinte összezárult, annyira összeszorult, neki se kellett több ennél, még két-három erősebb, határozottabb lökés… elmentünk. Éreztem őt magamban. Csodálatos volt.

    A homlokomra hajtotta a fejét és mélyen a szemembe nézett. - Csodálatos vagy – pihegte elalélva, én ismét nem tudtam megszólalni, csak bájosan rámosolyogtam és megcsókoltam őt, amit lelkesen viszonzott.

– Csodálatos – pihegte újra aztán, ahogy leborult rólam, mellém a puha fűre és magához húzott. Még soha sem bújtam férfihoz, éreztem, ahogy ver a szíve, minden dobbanását jól is hallottam és csak egyetlen kérdés motoszkált a fejemben.

- Hogy kerültél ide? – kérdeztem kíváncsian felnézve rá, ő tanácstalanul, de irgalmatlanul szívdöglesztően elmosolyodott.

- Volt egy megérzésem, hogy erre kell jönnöm járőrözni, nem tudom megmagyarázni, erre húzott a szívem Sarah. – mondta teljes meggyőződésen, így magam is elhittem. Elégedetten nézett végig rajtunk, majd hirtelen lesápadt és kétségbe esve felpattant. – mi történt? Jól vagy? Bántottalak? – kérdezte rémülten, de én nem értettem, ameddig én is le nem néztem. Nem erősen, de láthatóan vércsíkok csordogáltak a combomon és mind a ketten kissé olyanok is lettünk. Kuncogtam egy kicsit és megráztam a fejem.

- Ne aggódj Andy, ilyen gyönyört még nem éltem. Nem bántottál, minden érintésed a mennyekig repített, ahol tényleg angyalnak érezhettem magam. Nem ártottál nekem – erősítettem meg, de látva hitetlenkedését és értetlenségét folytattam – szűz voltam. Szinte a teljes arcából kiszökött a vér.

- Édes Istenem – suttogta, majd megragadott, magához húzott és szorosan megölelt – köszönöm. – suttogta. Megráztam a fejemet.

- Nem, én köszönöm. – suttogtam a vállába és megcsókoltam a nyakát.

    A csodálatos éjszaka után felöltöztünk, majd kikísért az erdőből és megengedtem neki, hogy haza vigyen. Csöndes volt az út, a varázslat nélkül egyikünk sem tudta hirtelen, hogy mit is mondjon a másiknak. Az autó fényeiben még inkább végig fürkészhettem az arcát, nagyon fiatal volt, nem lehetett több, 24 évesnél, én magam 21 vagyok. Teljesen optimális lenne, szinte kár, hogy csak egy csodálatos éjszaka volt. Az autó megállt a házunk előtt, közeledett a hajnal, fel sem tűnt, hogy így elszaladt az idő. Megköszöntem, hogy elhozott és minden körítés nélkül megpróbáltam kiszállni a kocsiból, de megragadta a kezemet.

- Héj! – szólt utánam – Láthatlak még? – villámcsapásként ért a kérdés, de egészen a szívemig hatolt.

    Boldognak éreztem magam. Szerettem volna még látni, még érezni őt. Így egy szót sem szóltam, csak rámosolyogtam és szenvedélyesen megcsókoltam. A szorítása engedett, én pedig szó nélkül kiszálltam az autóból, de mielőtt becsuktam volna az ajtót visszafordultam és egyetlen szót szóltam. „Feltétlenül” az ő szemében is megkönnyebbülés és boldogság csillogott. Elköszönt én csak intettem, majd visszaosontam a házba, nehogy lebukjak ismét, hogy kiszöktem. De, még ha le is buktam volna, eddigi életem legcsodálatosabb éjszakáját senki sem veheti már el tőlem.

 


Készíts ingyenes honlapot Webnode