Fagyos szerető
Fagyos szerető
Minden évben a jégvirágos, befagyott tájon,
megcsillan egy fénysugár, egy álom.
Álom, mi csábít, s vonz a messzeségbe,
de gonosz szerető a tél rettentő fagyos szíve.
Elvonz magával, biztonságot nyújtó melegtől távol,
később megfagysz, miután kegyetlenül elgáncsol.
Fekszel a hideg hóban, s végig gondolod létedet,
eltöprengsz rajta, miért hagytad, hogy elcsábítsa léptedet.
Vonzott a kaland, az újdonság, vagy az ártatlan fehér táj,
meg bíztál e zordon szeretőben, akkor most miért fáj?
Hideg, kegyetlen karmai a csontodig hatolnak,
egészen addig a pillanatig, míg el nem hantolnak.
De vigyáz rád aztán tovább, míg lehetősége engedi,
megőrzi tested épen, ha a lelked el is ereszti.
S úgy találnak rád jeges szeretőd ölében,
mint ki alszik, de már táncot jársz a fényben.
2014. 02. 02.