Csalódás
Csalódás
Nincs is nagyobb gyötrelem, mint mikor gyümölcsöt vársz,
de a fán, csak megvetés, kétség és csalódottság terem.
Kitárulkozol valaki előtt, belé ölöd bizalmad,
s hálája nem más, csupán hallgatás, mint kínpad.
Hazudott, megvezetett, s tán még el is hinnéd ellenkezőjét,
de csak nem ír, eltűnt, elnyelte a mély sötétség.
El sem hinné az ember, hogy ekkorát csalódhat,
ha nem ő maga lenne az, akit ez az érzés kínzat.
Megbíztál benne, elhitted a csodát,
s most nem tudod mit gondolj, vár-e rád odaát?
Alig pár napja csak, mégis a várakozás ideje végtelenbe csap,
reménykedsz még, hinni akarsz, de magadat csapod be csak.
Megtévesztett, egy szót sem gondolt komolyan!
Szegény Ő elásta magát, mint olyan.
Nem barát az, aki nem belülről ítél,
egy ágyast akart csak, akit adott pillanatban nem kímél.
Férfi ő, miért is lenne más?
Erős kezükkel, mind csak sírt ás,
nincs tisztelet, igazi érzelem vagy gerinc,
aki hím létére ezekkel büszkélkedik drága kincs.
Ő nem bizonyult annak, egy kavics és megannyi kockázat,
de legalább már tudod és nem dőlsz be újra a rizsának.
2014. 02. 15.