Csak mosolyogtató dac
Csak mosolyogtató dac
A barátok jönnek, s mennek
az életben e téren mindent a szemnek.
Kevesen maradnak,
a többi csupán sisere had.
Visszatértem hozzád évek múltán újra,
s a boldogságodnak eddig tartott zápora,
rám sem nézel, hozzám sem szólsz,
de csak te vagy, aki magaddal kitolsz!
Ha arra vársz, hogy nyüstölni foglak,
ez esetben, csak gyászolni tudlak.
Nem tudom, mi okozta kirohanásod,
de elkeserít távolságtartásod.
Várok, hogy megtudjam, mi okozta gondod,
de ha nem árulod el, akkor az a Te dolgod!
Sokat kockáztattam újra veled,
de legyőztem azokat, kik ágáltak ellened.
Nem is tudod tán, mennyit küzdöttem érted,
hogy barátságom ne legyen probléma véled.
Nincs is már közöd ehhez az egészhez,
ha nincs kulcsod a józan paraszti észhez!
Viselkedésed megirigyelné, egy óvodás csoport,
dacod, s színpadias szenvedésed csupán öngúny volt.
Értelmet nem mutató felháborodásod, s gyűlöleted,
vajon melyik szappanopera hősnőtől tanultad a trükköket?
Az alakítás közel hasonló színvonal,
de az én életemet ne tarkítsd ilyen színfolttal.
Ha elmondod a problémád, örömmel meghallgatom,
meg is oldjuk tán, de ezen így csak mosolygom.
2014. 02. 12.