Ballagásunk napja
Ballagásunk napja
Elhagyjuk hőn imádott iskolánk,
S tova siklunk életünk hintaján.
Oly’ sok emléket hagyunk magunk után,
Hogyan is viselkedtünk régen, még bután.
Emlékezzünk vissza együtt a csínyekre,
Az egymás ellen faragott gunyoros rímekre!
A tanárainkra, kiktől egykor félve-féltünk,
S a feleletekre, melyeket sikeresen elkerültünk.
Őrizzük szívünkben az együtt töltött éveket
És ne hagyjuk elfeledni az örök lényeget,
Amit iskolánk tudásként a lényünkbe ültetett:
Tudni akarást és végtelen szeretet.
Őrizzük kincsként a tapasztalatot,
Melyet intézményünk a lelkünkbe itatott!
Az itt eltöltött idő alatt
Felnőtt ez a gyermeki had!
Nehéz szívvel válunk meg e helytől,
Mely óvott, s őrzött a zord hidegtől,
Mely tudást, s tenni akarást adott,
Fájdalmasan sóhajt most a ballagó: „Maradni akarok!”
2012. 03. 28.