Az enyészet fája

2014.03.05 11:12

Az enyészet fája

 

 

Elvetemedett boldog, s keserű álmok,
kiket többé nem szívesen látok,
de mégis mindig megjelennek,
ott minduntalan itt lebegnek.

 

Nem hagyják nyugodni elgyötört lelkemet,
elűzni őket egyszerűen lehetetlen,
mert egy langy szellő, s egyből életre kelnek,
ingáznak élet és halál közt, ez az, mi elviselhetetlen.

 

Nem akarnak bántani tán senkit,
de a remény, mit teremtenek,
eltipor kegyetlenül mindenkit,
pedig egyedül soha sincsenek.

 

Miért kell álom, miért kell vágy?
Ha e páros minduntalan csak megaláz…
Elhinti a remény magját,
s kinöveszti az enyészet fáját.

 

Erős lélekkel kilehet vágni azt,
másoknak segítség kell,
de az nem egyértelmű égi malaszt,
így a többséget elnyomja, elsüllyed, összetört lélekkel.

 

2014. 03. 02.