Az élet sója
Az élet sója
Megbolondult, fagyos téli éjjel,
részeg lányok sikolyai szállnak a széllel.
Mini szoknya, mini kabát,
otthon hagyták a mini kutyát.
Amikor csak tehetik a diszkóban ropják,
minden éjjel más fiúval, kik őket haza nem várják.
Nem érdekli őket adott pillanatban a jövő,
s, hogy mit gondol az, aki éppen szembe jő.
Artikulálatlan mozgás, beszéd, s szétfolyt erős smink,
ma éjjel a hatodik srác is, ki kócolt búcsút int.
Másnap mi történt nem tudhatják biztosan,
nevetve nézik a képeket, s nem érzik magukat kínosan.
Fiatalság, bolondság, állítja egytől-egyig mind,
de ha elkap valamit, már nem bírja el egyedül a kínt.
Fiatal, egyedül álló anyukák, agyon használt lányok,
a fiúk csak játszanak veletek, hát nem látjátok?
Vagy nem is érdekel már az ilyesmi titeket,
hisz ez az, ami menővé teszi a lépteteket.
Nincs már meg a régi női erény és báj,
így tiszteletet egyetlen férfitől se várj.
Ilyen a példa, így már nem is egészen a te hibád,
de, hogy lehetsz oly ostoba, hogy nem látod a kárt?
Magadban okozod azt, elveszel a tengerben,
ágyról, ágyra jársz és egyre süllyedsz a veremben.
Nem lesz ki, kisegít, kockáztatva saját süllyedését,
mert ez a társaság nem az, ami csakis egymásért ég.
Ott vannak melletted, míg süt a nap, arra a pár órára,
de amikor majd vigyázni kell a kisbabádra,
senki sem lesz ki segítségét önzetlenül ajánlja.
Amikor rá jössz, hogy a család és biztonság mekkora érték,
nem érted majd, hogy a lelked ily’ kínzón miért ég.
Mert kiégtél, testileg és szellemileg egyaránt,
nem is érted, hogy a társadalom téged miért bánt.
Fiatal voltál, bolond, ez a dolgok rendje,
miért nem érti meg a sok karót nyelt, he?
Változtatni soha sem késő, hisz ez az élet sója,
de úgy nem megy, hogy ma még nem, majd holnap!
2014. 02. 08.