A hold
A hold
Keblemre ölelem ma éjjel a büszke holdat,
mely fényével megannyi gondot elmulaszt.
Megtettem már százszor és ezerszer e világon,
túlvilági fény, mely átjárja lelkem, csak őt látom.
Hányszor álltam az erkélyen figyelve e hideg szeretőt,
megszámlálni sem tudnám, de minduntalan figyelem őt.
Ő is letekint a magasból rám és rád is minden éjszaka,
s meghallja mi a lelkednek legmélyebb titkos szava.
Ezüstös fényével, beragyogja eged, és reményt nyújt,
mielőtt a sötétség kegyetlenül elragadná a lelked.
Minden percünkre hatással van, és látja, mit hoz a sors,
melyet színeivel velünk minduntalan meg is oszt.
Öregebb ő és bölcsebb minden vénnél e világon,
s csak óvón figyel végig minden útszakaszon.
Mi nekünk egy élet, neki egy perc csupán,
ezért tekintünk rá elképedve nap, nap után.
2014. 01. 24.